Sokszor hallja, azért nem tudnak jönni a karácsonyi Istentiszteletre, mert sokfogásos vacsorát, ünnepi ebédet kell készíteni. De együtt vannak-e Jézus Krisztussal?
Boldogsággal gondolok arra a több száz éves fakeretes ágyra, benne a szalmazsákkal! Visszagondolva gyermekkoromra, mindenem megvolt, és tényleg gazdag voltam már akkor is. A szegénység soha nem zavart. Valahogy nem volt az az álmom, hogy gazdag legyek. Mégis, micsoda útravalót kaptam a szüleimtől!
A keresztény élet nem feltétlenül arról szól, hogy az ideig való földi életünkben megélt nehéz helyzetek mindegyike megoldódik. Sokkal inkább szól arról, hogy olyan ígéretekkel egészül ki az életünk, melyek átívelnek az ideig-óráig tartó nehézségek fölött.
Sokak pótapukája egy elapátlanodó társadalomban, mozgáskorlátozottan is képes férfiasan vezetni, és még súlyos balesete után is fel tudott állni a székből lelki értelemben. Holló András kerekesszékes tánctanár volt a Parókia portál vendége.
Mennyire adjunk a vonzalmainkra? Mit kezdjünk keresztyénként a bűn és a halál kérdésével? Kezelhetjük-e külön a testet és a lelket? Mit jelent Istent dicsőíteni a testünkben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről esett szó az idei Csillagpont testről szóló kerekasztalán. A beszélgetőpartnerek: Csókay András idegsebész, Tapolyai Emőke klinikai szakpszichológus és Szabóné László Lilla református lelkész voltak.
Moszul egyik utcája. Romba dőlt házak között a távolban egy tizenéves fiú. Sehol egy teremtett lélek, kétoldalt tíz méter magas törmelékhegy. A fiú túlélte az Iszlám Állam terrorját, s a világ legtermészetesebb módján sétál a háború mementói között.
Volt egy iskolatáskám. Kék színe volt. Oldalán fényvisszaverő csíkok, „macskaszemek”. Nem volt rajta kép, figura, díszítés. Egyszínű kék volt. Mégis ez volt a világ legszebb és legjobb iskolatáskája, mert az én első iskolatáskám volt.
A Zsámbéki Református Egyházközség idén is megszervezi jótékonysági futóversenyét és családi napját, amelynek teljes bevételét egy másfél éves szívbeteg kisfiú családjának megsegítésére fordítják. Matyó Lajos lelkipásztorral meglátogattuk a kedvezményezett Veres családot.
Kis csapat, laikusok és profik együtt. Meghívás a hajóba, hogy együtt éljük át az élményt, mit jelent siklani a vízen. A kikötőben gyülekezik a csapat. Nézzük, ahogy egymás mellett sorakoznak a különböző vitorlások, kishajók. Még nem ismerjük a miénket, csak a kapitányt. Int felénk és hajóra szállunk.
Magyarország egyik leginspirálóbb rendezvénye idén a jövő körül forgott. A Brain Bar Budapesten számos tudós, filozófus és jövőkutató osztotta meg gondolatait a többezres hallgatósággal. James Beacham fizikus és Bogárdi Szabó István református püspök az abszolút igazságról értekeztek.
Érdekes dolog ez a hála - mondtam magamnak, miközben a spanyol Montserrat hegy kaptatóin haladtam felfelé egy 15 kg-os túrazsák terhével a vállaimon. Amikor e sorokat írom, az izmaim még elevenen őrzik a tegnapi erőfeszítések emlékét.
Miközben a család válságáról beszélnek, a gyermekvédelmi intézményeket egyre inkább családformájú egységekre bontják. Valóban válságban lenne a család? Mit tehetünk a boldogabb életért? Minderről a Keresztény Sziget családi életről szóló pódiumbeszélgetésén esett szó nemrégiben.
Irgalmasnak lenni nehéz. Hisz annak kell ezt adnom, aki valami miatt rászorul. Bajban van, bűnös, segítségre szorul, hibázott, vétett, esetleg akár bántott engem.
A sodródás olyan, mint mikor a tömeg magával visz, pedig lehet, hogy nem is akarom. Van egy tehetetlenségi erő, a tömeg ereje, mely továbblök, néha taszít, néha pedig lehúz. Vajon ma hány lelkész sodródik? Hány érzi ezt a veszélyt, vagy éppen nem érzi? Hány tart a part felé? Bölcsföldi András református lelkész írása.