Ez a mi zenénk!

Ha egy gyerek anyanyelvi zenei környezetbe nő bele, akkor magába szívja a népzenét, mint az anyatejet, mindegy, hogy mi a trend – állítja Juhász Zoltán népzenész, kutatómérnök.

A tudomány szerint a duda az egyetlen olyan népi hangszer, amelynek önálló repertoárja van. A duda a pásztorok hangszere volt, csak férfiak játszottak rajta. A Református Zenei Fesztiválon Juhász Zoltánt kértük, hogy beszéljen olvasóinknak a dudáról.

Másként tekint a zenére a mérnöki szemlélete miatt, mint akinek nincs ehhez hasonló látása?  
A zene mint struktúra nagyon megragadott, ez talán a mérnöki látásomnak köszönhető, de gyorsan hozzáteszem, hogy semmiképpen nem lenne jó, ha a mérnökfejemet használnám zenélés közben. A népzene csodálatos üzenetközvetítő csatorna; sosem írták le, nem kódolták át más formába. A túlélését egyedül annak köszönheti, hogy az emberek megtanulták egymástól. Érdekes dolog, hogy az átadási folyamat pontatlanul történik, így idővel minden összekavarodhatott volna, és elmaradhattak volna a meghatározó formák. Ezzel szemben az történt, hogy a népzene stabilabban őrzi alapüzenetét, mintha lejegyezték volna. Változatok ugyan képződnek, és azok újraalkotnak már majdnem feledésbe merült formákat. A szájhagyomány csodálatos, öntisztító üzenetközvetítő csatorna, erre mérnökként talán még jobban rácsodálkozom.

A Református Zenei Fesztivál közönségének eljátszott egy gyönyörű, régi dallamot egy dudával. Milyen hangszer a duda?

A duda az egyik legfontosabb magyar népi hangszer, a 20. század előtt ez alkotta a hangszeres zene gerincét. Egész lakodalmakat, farsangi mulatságokat zenéltek végig a dudások. Aztán a 18. század második felében megjelenő vonósbandák hatására a duda a legelőkre szorult, és a pásztorok játszottak vele, persze, ők eleve a dudák nagy tudorai voltak. A dudát a pásztorok őrizték meg az utókornak. Az utolsó dudás, Pál Pista bácsi nógrádi pásztor kilencvenhat évesen halt meg a közelmúltban.

Dudát nemcsak a magyarok használnak, számos nép játszik rajta…

Ez így van, de felépítésében, akusztikai lehetőségeiben, fújásmódjában eltérő dudákat ismerünk. A mi dudánk csak Magyarországon létezik, de a Kárpát-medencében léteznek rokonai, különösen Kelet felé.

Ön negyven éve járja a vidéket és gyűjti a népzenét, figyeli a hangszereket. Milyen közös vonásokat lehet megállapítani?

A magyar népzene rendkívül egységes. A románság népzenéje például egészen eltérő az erdélyi területeken, illetve a keleti és a déli tájakon. A magyar népzene alapvető dallamtípusai szinte kivétel nélkül, területtől függetlenül egyformák. A magyar népzene ettől függetlenül gazdag színességében jelenik meg, ez pedig a dialektusok rendkívüli gazdagságával magyarázható. Az előadásmódok tehát eltérhetnek, de a zenei alapelvrendszer egységes.

Milyen dallamokat érdemes dudán játszani? Hol jön ki a legjobban a duda hangzása?

A duda nagyon attraktív hangszer, de a hangterjedelme csak egy oktáv. Ez az oktáv sok dologra elég, de mindenre nem. Az előbb említett Pál Pista bácsi úgy fogalmazott, hogy vannak a dudanóták, amelyek jól szólnak a dudán, „nem kell velük sokat kínlódni”. Tehát, a hagyomány maga is megkülönbözteti a daloknak azt a rétegét, amit jó dudán játszani. A dudazenének van egy nagyon sajátos része, az aprája, ami egy-két ütemes motívum ismételgetése, amit a dudás a dudanótákhoz közjátékként és utójátékként játszik.

Van olyan dallam, amit különösen szeret?

Inkább azt tartom számon, mi vett rá arra, hogy magyar népzenével foglalkozzak városi gyerek létemre. Úgy nőttem fel, hogy nem vett körül zenei anyanyelvi környezet, mégis megragadott egy Kallós Zoltán által gyűjtött gyimesi dallam, valamint Sárosi Bálint egyik palóci gyűjtése, és egy Somogy megyei, berzencei furulyadallam. Ha ezeket a lemezfelvételeket most meghallgatnánk, egyetértene velem abban, hogy szinte kiabálják: ez a mi zenénk! Nagyon izgattak ezek a gazdag dallamok, mert még csak hasonló hangot sem tudtam kicsikarni a furulyámból. Nem is tudnék a mai napig sem, ha nem mentem volna utánuk, ugyanis ez kottáról, vagy hangfelvételről nem tanulható meg, csak személyes kapcsolat révén.

Azt mondja, hogy a duda ősi hangszer, napjainkban mégis inkább zongoráznak, gitároznak, hegedülnek a gyerekek. Miért ritkaság, hogy valaki dudálni tanul?

A dudát kiszorította a funkciójából egy modernebb hangszeregyüttes, a vonósbanda. Már a táncházmozgalom indulásakor sem volt olyan hangszerkészítő mester, aki jó dudát tudott volna készíteni. Legalább másfél évtizedbe telt, mire többen összebarkácsoltuk úgy a dudáinkat, hogy az már hangszernek tekinthető. Ha lett volna kitől átvennünk a dudakészítés hagyományát, gyorsabban mehetett volna a dolog, de mindent nekünk kellett kitalálni. Ma már jó minőségűek, biztosak a dudáink, akár a hegedűink. Léteznek olyan általános iskolák, ahol mindenki tanul hangszeres zenét, és a kínálatból az egyik a duda. Csodálatos sikereket érnek el vele a tanárok, név szerint is hadd említsem meg Bese Botondot.

Ön tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián is, így bizonyára van rálátása, hogy hányan dudálhatnak ma Magyarországon magas szinten?

Attól, hogy dudája van valakinek, még nem dudás. Talán százan lehetnek, akik jól játszanak ezen a hangszeren.

Ha gyerekeket hívogatna, hogy tanuljanak dudálni, mit mondana nekik, miért jó a dudálás?

Szóval biztosan nem csábítanám őket. Nekünk öt gyerekünk van, és mindannyian nagyon közeli kapcsolatban állnak a népzenével. Tapasztalatból mondom, hogyha egy gyerek anyanyelvi zenei környezetbe nő bele és fogékony a zenére, akkor magába szívja, mint az anyatejet. Ez a folyamat pontosan megfelel annak, ahogyan a paraszti hagyományban történt. Azért nem válnak többen anyanyelvi szintű zenésszé, mert ma mindenütt a világon konzumzene szól, amit arra találtak ki, hogy mindenki ezt fogyassza, könnyen eladható és egy szűk réteg meggazdagodik belőle. Teletömik az emberek fejét olyan zenével, amin ugyan nem tudják kifejezni magukat, de fogyasztani csak ezt hajlandók. Ha a gyerekeknek másféle trenditől eltérő zenei környezetet biztosítunk, akkor nem kell erőltetni, kiválasztják maguknak, ami nekik való.

Fekete Zsuzsa
Képek: Füle Tamás

Az interjú a 14. Református Zenei Fesztiválon készült Budapesten, a Ráday utcában. A Parókia portálon több cikket is olvashatnak a nyár folyamán, amelyet stábunk a Református Zenei Fesztiválon rögzített. Eddigi írásainkat az alábbi linkeken olvashatja.

Nem neked kell meghatódni - Bódiss Tamás karnagy

Szeretettel pótolni - Gyermán Júlia hegedűművész

A pillanat művészete - Jazzudvar

Ugyanazt énekelni magyarul - Fesztiválkórus

Farkasok közé - Böszörményi Gergely