Február 5-én, a hónap első vasárnapján most kivételesen nem a budai gyülekezettel voltunk, nem vettünk részt az itteni úrvacsorai közösségben. 
Más módon ünnepeltük ezt a vasárnapot. Kilépve a komfortzónánkból, elhagyva a fűtött templomunkat - a felvidéki négy testvérgyülekezeti közösségünkkel vettünk részt az istentiszteleteken, szám szerint négyen, egymás után:
9 órakor Ipolybélben
11 órakor Ipolypásztón
13 órakor Zalabán
14 órakor Garamsallón

Az igét mind a négy gyülekezetben Ambrus Erika helyi lelkipásztor hirdette Pál apostol Timóteushoz írt második levele 2. rész különböző igeszakaszai alapján. A nem túl nagy létszámú, de rendületlen hűséggel kitartó, igére szomjas gyülekezetek számára nagy biztatások vannak ebben az igeszakaszban, az üdvösség reménységében való töretlen hitre tanítva minket is, mostani tanítványokat.

Megrázó volt a számomra ebben a szolgálatban az itt évek óta hűséggel szolgáló lelkipásztort végigkísérni, a fűtetlen templomokban a dicséreteket együtt énekelni,  Isten igéjének tüzében az itteniekkel együtt felhevülni.

Megrendítő volt így megélni velük, hogy egy közös test tagjai vagyunk. Ha fáj az egyiknek valami, vele érezzen a másik testrész is, biztat minket az Ige, és bizony ezt ezen a napon többször érezhettük. Két helyen az esperesi vizitációt megelőző közgyűlést is most tartották, így láthattuk azt is, hogy hol milyen örömök, milyen gondok vannak. Jó volt együtt örvendezni a garamsallóiakkal, hogy az előző évben nem volt temetésük, így nem fogyatkoztak, sőt, konfirmáció is volt, és a választói névjegyzékükben három névvel több van, mint a megelőző évben. Nagy öröm ez, mert bizony ezen a vidéken is a fogyatkozás, elvándorlás a legnagyobb gond, és hogy alig születnek gyermekek. 

Az itt maradók állhatatossága, kitartása, hűsége nekünk is intő példa, és az értük való imádságra hív bennünket. Kérjük az Úr segítségét, hogy adjon az ittenieknek erőt a próbatételek elhordozásához, nekünk pedig adjon útmutatást, hogy mi módon, hogyan tudjuk őket segíteni, támogatni, szeretetünket és megbecsülésünket kifejezni. Sokan, akik közülük már jártak nálunk Budán, nagy örömmel emlékeztek vissza a Budapesten eltöltött szép és tartalmas órákra, az itteni istentiszteleten és utána a családi napon megélt közösségre, így most is hívtuk őket, jöjjenek, ha tudnak hozzánk az idén is, mi mindig nagy szeretettel várjuk őket.

A budai diakóniai szolgálók nevében:

Csenki Zsuzsa  diakóniai gondnok
Budai Református Egyházközség